13/52

Attilának (54) nyugodt gyermek kora volt. Nem kellett rettegnie szüleitől, nem voltak alkoholisták, nem maradtak ki éjszakákra. Szülei nagyon szerették egymást, 

oly annyira hogy fél évig nem bírták ki egymás nélkül.

Nyolc osztálya mellett három szakmát szerzett szülővárosában, az egyik közülük,

 amiben dolgozott is hideg burkoló.

Édesapja bányában dolgozta le az élete nagy részét. Fiát is beszervezte a föld alá, 18 évet dolgozott apja mellett, mint bányász. Közben letöltötte a két év sorkatonaságot, határőrként.

A Katonaság után megismerte feleségét, aki két gyermekkel ajándékozta meg Attilát.

Felesége egy alkalommal rég nem látott testvérét szerette volna meglátogatni. Két gyermekével autóba ült és elutazott. Attila nem tudott kimaradni a munkából, nem utazott a családjával. A hazavezető úton Attila neje nem tudni miért, autójával áthajtott a felezővonalon és egy kamionnal frontálisan ütközött. 

Attila felesége és két gyermeke szörnyet halt a balesetben.

Szerettei elveszítése után nehezen állt talpra. Apósa segített neki összeszedni magát. 

A családi vállalkozásban segített Attila.

Édesapja halála miatt költözött csak vissza szülőházába. „A szilvesztert a faterom nélkül tartottuk meg. Én akartam kinyitni a pezsgőt, azt mondta anyám: Nem! Én nyitom ki apád pezsgőjét!”

Édesanyja öt hónap múlva „találkozhatott” újra szeretett férjével.

Tízen két éve már, hogy anyja meghalt, első éjszakáját is ekkor töltötte az utcán. Munkából hazamenet jött rá, hogy a lakásban hagyta a kulcsot, de az zárva volt. Anyja temetése után már nem volt hol maradnia, kiért erőlködnie. Az utca volt a legegyszerűbb, a leg fájdalom menteseb a számára.

Ez alatt a tizenkét év alatt rengeteg segítséget kapott az emberektől. Úgy, mint pénz, étel, ruha, kávé, cigi, és ami elengedhetetlen ahhoz, hogy ennyi borzalom után ne őrüljön bele a gondolataiba az ember, a barátság.

 –„Van egy fiatal asszonyka, mindig hoz kávét meg egy cigit.”

Egy nyolcvankilenc éves hölggyel van, még nagyon jó viszonyban, neki egyszerűen csak: „Mami.” Őt szokta elkísérni orvoshoz, gyógyszertárba, cserébe meghívja ebédre.

Ennyi idő alatt, egyszer volt hajléktalan szállón, de megbánta, mert fürdés közben ellopták minden ingóságát, a tolvajt nem tudták előkeríteni.

Nemigen változtatja a helyét, mindig egy helyen alszik, az utcán, télen, nyáron, kartonpapíron.

„Élem az életem, ahogy tudom.”

2013. január 5.                  Budapest.           Jászai-Mari tér.